Amalina:
Távoli kedves

Amikor Rád gondolok,
egészen más ember vagyok.
Hirtelen nagyot dobban a szívem,
és zubogni kezd dalolva a vérem.

Felsejlik az arcod előttem.
Pedig de régen nem láttalak.
Olybá tűnik, hogy Te vagy az igazi Énem.
És fájón hiányzol, bárhová vet az élet.

Te vagy a fél Énem,
sajgó büszkeségem.
Te vagy a kérésem,
vár az ölelésem!