Gajdó Zoltán:
Ne menj el!

Ne menj el! Mit mondjak? Bármit megígérek!
Nélküled mim marad? Csak hál belém a lélek.
Félek, hogy hiányod felemészti éltem,
Félek, hogy nélküled én hiába éltem.

Ne menj el! Változom! Veled jobb ember leszek!
Erőt ad a gondolat, hogy nélküled elveszek!
Hát kérlek, ne törj össze, mert nem akarok egyebet,
Csak azt szeretném, hogy minél többet hadd legyek veled.

Remélek, akarok, bízom és könyörgök,
Hullámokat lovaglok, fent és lent is töltök
Időt, míg lesz eredmény, míg a gyümölcs megérik,
Mert a szívem (naív) azt hiszi, hogy ez rendeződik.