Barifelhő
2007.07.01. 09:45
Anya, kérlek, mond meg végre, barikát, ki faragott az égre?
Áll, csak áll a téren Peti,
szája tátva, s az eget lesi.
Anya, kérlek, mond meg végre,
barikát, ki faragott az égre?
Honnan tudta, azt nem értem,
hogy pont ily szépet kértem.
Miért kék az ég ott fent?
S vajon miért nincs idelent?
Miért esik le az eső?
S miért nem a barifelhő?
Szürke felhő, ha villámlik,
a villám miért cikázik?
Miért dörög mérgesen?
Rám haragszik? Ugye nem?
Peti csak áll, tátott szájjal,
kezében a kislapáttal.
Majd a választ meg sem várva,
szalad barifelhő nyomába.
Azt kiáltja "jaj de szép"
Kell nekem a barijáték.
Juhász Magda:
Pörögj, forogj...
Pörögj, forogj kis virág,
táncoltat a szellő,
de jó, hogy újra itt van
ez a kis tekergő.
Meglibbenti a szoknyánk,
hajunkat borzolja,
mégis vidám a kedvünk,
senki nem korholja.
Juhász Magda:
Ki kopog?
Kipp-kopp, ki kopog,
ajtónk miért nyikorog?
Tán` csak nem a tavasz nyit?
De bizony, hogy az van itt!
Kipp-kopp, kopogok,
nyissatok csak ablakot.
Virágot hoztam egy öllel,
jól jár, aki korán fölkel.
Adok néki meleget,
napsugárból eleget.
Kardos Győző:
Gyöngyvirág...
Mint apró kis angyalok
Zöld palástot öltve,
Mint apró fehér harangok,
Előbújnak minden évben.
Előbújnak minden évbe,
Anyák napja ünnepére,
Szétárasszák illatukat,
Szerénységük utat mutat.
Tiszták, fehérek, nem hivalkodók.
Egyszerűen szépek,
Mint anyámról, a bennemmaradt
Emlékek, és képek.
Safranka Judit:
Évszakok
Tavasz
Fénytáncban fürdő
ébredés, édes és csók-
ízű langyidő.
Nyár
Izzó tüzében
aranyat érlelő Nap,
mint földi Éden.
Ősz
Karjaiba zár,
melenget, lecsendesít.
Elmúlásra vár.
Tél
A világ halott,
s reménye jéggé dermedt
álomba fagyott.
Katona Bálint:
Tavasz
Verőfényes napsütésben ébredtem,
Ébredezik a természet köröttem.
Madarak szállnak, repkednek fölöttem,
És ennek reggel, nagyon megörültem!
Meleg napsütés süt, csupasz ágra,
Hisz’, még csak most száll a nyár a tájra.
Régen láttam már ezt a szép kék eget,
S most már hajtanak a fákon a rügyek.
Két madárka fönn’ találkozik a fán,
Csicseregnek, szerelmesek már talán.
Repkednek ide-oda, jobbra-balra,
Egyik leszáll a földön lévő kőre.
S a másik követi mint a testőre,
És röpködik ide-oda fölötte.
Meleg van, leveszem a kabátomat.
És leteszem a pázsitra magamat.
És, hogy teljesebb legyen a tavaszunk,
A természet, a mi kis ravaszunk.
Hirtelen felhők érkeznek felettem,
Megnyílnak ég kapui, és megáztam.
Tavasz
Aranysárga napsugár
burkolja
fényes homályba
a pattanó rügyeket.
Új levél
bukkan elő,
a Tavasztól jött
zöld üzenet.
Fáradt, száraz ágak
hordoznak fiatal életet.
A lombok szétterülnek,
isszák a tavaszi fényeket.
József Attila:
Tavasz van! Gyönyörű!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
József Attila
TAVASZI LABDAJÁTÉK
Piros labdámat föl-fölhajigálom,
Most néked játszom, néked egyedül.
Által a halk, mosolyos violákon,
Szépséged kastélyablakán belül,
Ó nézd a labdát, álom-égbe szállón
Nem napsugáron, szemeden hevül
Szép fénye, mint eső után a márvány
Szüz tórul visszacsillan a szivárvány.
Ó nézd a labdát, hogy suhan zuhanva,
Mily fürgén szökken mindig újra fel!
Hajolj ki, hogy mosolyvirágid hamva
Libbenjen véle égi útra el,
Nevess, nevess, hogy száll s hull víg iramba,
Mig suhanása halkan énekel,
Nevess s ne tudd, hogy majd szétszaggatom már
Gyötört szivem virágos ablakodnál.
Ibolya
Róttam az erdei ösvényt,
hajamat kócolta lomb.
Illat gomolygott fű ölén,
s elröppent távol a gond.
Kutattam harmatos csendben,
lestem tavasz-hírnököt.
Neszeztem bokor tövében,
matattam szikla mögött.
De csitt! Hisz itt valaki jár:
szomorú kislányka az!
Bolyong sírva, anyjára vár,
elcsalta zsenge tavasz.
Ölemben csitul bánata,
szemében hála ragyog.
Kicsi kezében ibolya,
gyűrötten rám mosolyog.
Aggódó mama futva jön:
kislánya repül felé!
Arcán nyílik boldog öröm,
a könny már a tegnapé.
Feledte lila virágját,
s kacagva futott a lány.
Elhoztam hát az ibolyát:
s tavaszt idéz a szobám
Írta: agnusdei 2004, október 5.
Juhász Gyula
Fanyar tavasz
Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz,
Te minden évben ékes és derűs,
Te minden évben fiatal maradsz
S az én szívemből lassan messze tűnsz.
Hol vagytok régi tavaszok szelid
És édes játékai, szerelem
S dicsőség pillangói, merre vitt
Víg táncotok, mely játszott csak velem?
Hol vagytok régi lányok és dalok
És régi álmok, hol a régi bú,
A régi bú, hogy fiatal vagyok?
Az örök álom vár már, vén fiú!
Donászy Magda: Hóvirág
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a
nap újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!
Reichard Piroska:TAVASZI LEVÉL
Ma kisütött a tavaszi nap
s minden enyém a kerek ég alatt;
a fodros felhő a hegyek felett,
a selymesen elsuhogó szelek,
első levélke a tar ágakon,
viritó színek távol házakon,
utak mentén az elhagyott padok,
madárcsicsergés, kósza illatok...
Megcsókoltam egy cseresnyevirágot,
fiatal fűzek vesszejéből vágok
s husvéti barka hamvas bársonyával
megsimogatom az egész világot.
Ami itt búsul, ami itt ragyog,
minden enyém. És én tied vagyok.
Halász István: Mi van a kertben?
Kis virágok integetnek virágfejükkel napkeletnek.
Madarak vígan repkednek.
Dalukat adják át a szélnek.
Szorgos méhek döngicsélnek.
Virágról virágra röppennek.
Friss virágport gyűjtögetnek.
Kell az a finom, friss méznek!
Sudár fák égig érnek!
Száma sincs a leveleiknek!
A kerti fákon gyümölcsök érnek,
Finom ízük számban érzem.
Sok-sok virág van a kertben,
kék és sárga körös-körben.
Virágoznak a kert zöldjében s
zínét adva a környéknek.
HÓVIRÁG
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető, de elmegy már a tél.
Deres kövek közül kibújt az új remény,
piciny hajnalharang gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm, lehet megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten.
Lesz tavasz.
Dömötör Ilona
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
