Bodnár Éva Magányosan
Tavasz van - mondanád, de hó szitál...
Jó kedved odalett.
S hogy elmerengj a táj felett: kedved sincs már.
Sietve mész, s ha hazaérsz, melegségre vágysz.
Jó lenne most egy ölelés, egy csésze forró tea...
De üres a szoba.
Nem vár senki.
Az illatos ital sem tud már érdekelni.
Komor valósággá válik egy régi álom szőtte kép.
S ez épp elég, hogy elmerengj a táj felett, mely tavaszból télbe fordult.
És észre sem veszed:
Könnyed kicsordult...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
