Helen Bereg:Barátnőmnek
Mikor úgy érzed, rád borult a világ.
Lelked marcangolja a nyugtalanság,
Mikor minden, de minden lüktetve fáj,
A falat nézni a legjobb.
Mégse megnyugvás.
Talán remény, hogy nagyot lép az idő,
Észre veszi szenvedésed valami külső erő,
Segít átlépi a rosszat, hogy ne fájjon,
Varázslatával túlröpít a mán,
s talán a holnapon.
Mire két szemed kinyitod,
Már csak a boldogság van ott.
Mikor így érzed a sötétet, szemeden ólomsúly,
Szívedben mázsás kövek, lelkedben bús
Zene csikorgat, karcol, monoton zenét
Hogy lelked nemlétező ereiből kiserken a vér,
Akkor kell hallgatni a józan észre!
Ez most kivételes eset.
Máskor a szíved mutatja, mi a jó,
Nyomd el érvekkel.
Zárd kalickába most!
Nyisd ki a szemed és keress olyanokat,
Amik szépsége gyógyítja lelkeden a hornyokat,
Amik szíved lágyan megsimogatják.
Apró kicsi örömök, boldogságmorzsák,
De számodra most ez lesz a világ,
Segít megállítani a mélybe zuhanó spirált.
Aprócska fények lesznek ott fent,
Mutatják neked lángjukkal, merre menj.
Tudd, barátok várják felérj
Szeretetük is egy-egy kivezető fény | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
