Berdán Anita:
Álmodom

Álmodom egy életről,
Egy gyönyörű jövőről,
A kedves hercegről,
Ki talán soha nem jön.

Álmomban csodás az élet,
Miben boldogság van vélem.
Melyben minden jó és szép,
Olyat más nem látott még.

A jövőben boldog leszek,
Várom, hogy valaki fogja a kezem.
Várom, hogy velem legyen,
Megbecsüljön és szeressen.

Jöjjön el a kedves herceg,
ki mindig megért engem.
Ki megfogja a kezem,
S azt suttogja, hogy szeret.

Gajdó Zoltán:
Álmomban láttalak

Láttalak álmomban,
És nem volt köztünk semmi,
Mi elválasztott volna.
Feléd rohantam,
Hogy veled lehessek,
És élveztem a jelent,
De csak álmodtam…

Álmomban minden összejött,
A véletlenek is a kezemre játszottak,
Ahogy a folyók találkoznak,
– Oly nagy volt az örömöm –
Úgy kerültünk össze,
És minden szép és jó volt,
S ami nem, az is értelmet nyert –
Az lett az értelme, hogy találkoztunk,
És egy pillanatra boldog voltam –
De csak álmodtam, csak álmodtam…

S nem maradt más,
Csak ébredés után a vágy,
Az érzés, hogy olyan
Jó volt, mit álmodtam…

ADY ENDRE Add nekem a szemeidet

Add nekem a te szemeidet,
Kék látásod, mely mindig épít,
Mindig irgalmaz, mindig szépít,

Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak.

Őri István:
Kérdések Hozzád

mit mond a szem a szemnek?
az ajkak, mondd, mit üzennek?
a kéz, ha kézre lel,
mondd, nekünk mit felel?
mit mond a szív, ha Néked dobban,
mit mond a láng, mi Érted lobban?
mit mondok én, ha kérdezel,
mit mond a karom, ha átölel?
s mit mondasz Te, Kedvesem?
ha kérdezlek,
ugye nem játszol velem?
ugye szíved az,
mi szól álom-éneken,
s ő mondja a szót,
mi Mennyország nekem:
Szeretlek, Életem!  

 
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.

 
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

 Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

 Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet... 

Takács Henrietta:
A Te vétked

Csillag voltál énnékem,
Felsajdult az Én vérem.
Lélek él és reszket ág,
Kicsi szív mi Téged vár.
Sötétségben üldöz ám,
Ragyog csillag, reszket ág
Ágat fújja a hűs szél,
Borzolja a vad remény
Remény nélkül mit érek?
Én mindig csak remélek,
Remény mondja el dalom,
Ez nekem most nyugalom.
Elszáll hűs szél, nem reszket ág
Sajgó szívem csak rád vár!

Csillag voltál énnékem,
Felsajdult az Én vérem.
Hold felkelt és sötét lett,
De Én mindig remélek,
Remény mondja, zenéljek
Zenében van reményem,
Zene hozzád közel száll
Füledben cseng hazugság.
Hazugságban, miben élsz,
Rád is vár a vad remény.
Éjjel melyben követtél,
Jöttél hozzám éjben épp.
Levetkőztél Énnékem
Suttogtad a zenémet.

Csillag voltál énnékem,
Felsajdult az Én vérem.
Vele élsz Én nem értem
De vele nem remélhetsz!
Ez a Nő hazug reményed
Nekem mondja Te vétked,
Vétettél Én megértem,
Hozzám bújtál az éjben.
Nem kínoz Engem a Te vétked
Vétkeztél hát, de Én nem!
Éjjel szóltál zenéljek,
Vétek elszállt zenémben.
Ez az éj megkísértett
Izzik vérem az éjben!