Orbán Péter:
Gondolj Rám!

Még ha nem is mindig érzed,
Ha fájdalmas düh szétmarva éget,
Ha vérző szíved szétvet,
S egy lecsorgó könnycsepp hordozza a véget,
Ha ezernyi vad hullám hátán szállsz,
Ha megannyi villám csap át,
S csak békére vágysz;
Akkor is gondolj Rám!

Megmutatnám, hogy én mit érzek,
Mitől, mennyire, s miért félek,
Vezetnélek messze-messze innen, túl,
Ahol az idő már áll, nem múl.
Gyöngyöket adnék, s csillogást,
S mit kérnék cserébe egy mondat csupán:

Akkor is, Most is, örökké gondolj Rám!