R. Tóth Róbert

A szemed

Nézz bele a testbe és lásd meg a lelket!
A lelked, a szemed, a szád.
Az ujjaid, az ujjlenyomataid.
Ezek számítanak belőled igazán.

Miért olyan fontos másoknak szép szemed,
Vagy selymes hajad színe?
A rész nem egész.
A lényeg az egész.

A szemed érzelmeid közvetítője
Örömöd, bánatod...
Szenvedélyed, gyűlöleted...
Mindent elmesél, hogyha hagyod.

A szemed egy tükör, amelyben elmosódott
önarcképem látom viszont.
Mert könnybe lábadtál.

Ó, mondd, ha csak messziről nézel, akkor mit látsz?
A szépet, a csúnyát?
A mozdulatlan testet,
amely egy ingerre vár?

Kérlek, ülj ide mellém,
hogy még inkább szemügyre vehessél,
de ne légy hallgatag s látszatra közömbös.
Engedd szabaddá gondolataidat.

Amikor nem vagy itt, hogy láss,
belső látásoddal megidézel?
Lelked mosolyog-e nevem hallatán?
Egyáltalán, gondolsz-e rám?

De, tudnod kell, hogy
én várni fogok rád!

Tekinteted megérintette lelkem,
mert szépséged lenyűgöz és lebénít,
Kedvesem...