Sabján Evelin:
Haragszom rád!

Haragszom rád, tudd meg!
Hisz rég te voltál életem fénye!
De elmentél, el tudtál menni,
S nem maradt utánad semmi!

Szerettelek, nagyon... de mért? Nem tudom!
Nem volt rá okom, se jogom!
Tán más lett most a kedved?
Miért tettük? Vétkeztünk együtt, egymás ellen?

Töméntelen a kérdések sora,
de válasz nincs soha!
Pedig akarom, hogy válaszolj!
Legalább arra: miért jobb így mint volt?