Nagy Nóra:

Átok 

Fáj sok dolog, s te nem vagy itt velem,

Fojtogat a magány, mocsárban az életem.

Hiába szükségem van Rád, Te más utakon jársz,

Elmentél tőlem, s porig aláztál.

Eldobtad szívem, s beletapostál lelkembe

Meggyógyítani nem képes soha senki se.

Hisz Te vagy a gyógyír minden fájdalmamra,

De Te elítéltél az örök magányra.

Szívem hozzád segítségért kiabál,

Bár tudja erre megoldás csak a halál.

Hiába volt minden, amit érted tettem,

Mert te csak üres szavakkal áltattál engem.

Vágyom a boldogságra, mint minden ember a világon,

De számomra nincs kegyelem, a magány világában bolyongom.

Nem lelem a kiutat, s egyre fáradtabb vagyok,

S itt a titok, mely válasz mindenre: ÁTKOT HORDOZOK!!!