Gulyás Gábor:
Az idő

Az idő múlik, nyugodj bele,
mindennek van vége és kezdete.
Meggyógyít, ha szomorú Vagy, kedves Olvasó,
Emészti az életet az összes mutató.
Fiatalon nem látjuk, hogy haladna az óra,
Őrült tempója repít el egy-egy dimenzióba.
Születésünk napján megfordul a szerkezet,
Élvezhetjük, amíg a homok lepereg.
Szeretünk szívből, haragszunk egymásra,
De mindenkinek megvan a világban a párja.
Ne harcolj a múlásával, szeresd a perceket,
Örülj, hogy működik, s mindezt teheted.
Rajongj a színekért, nézz meg egy rétet,
Fantasztikus látvány tárul ott elébed.
Egyszerűnek tűnhet az ember számára,
Ülj le a közepére, nyugalomra vágyva,
Hallgasd a madarak őszinte szólamát,
Érezd a természet mesés hatalmát.
Eme helyen a fenevad is szelíddé válik,
Ismerős a mondat? "Légy jó mindhalálig"!
Kandalló, karosszék, mondák, mítoszok,
őszülő haj, s harmónikus állapot.
Unokák a közelben, mosolyogva gondolunk
a mondásra, melytől bölcsebbé válhatunk,
"Nem az idő halad, mi változunk"!