Szabó Balázs Nap Anya                            

A varázslatos Napot nézem,
Mint tanítja élni sugarát,
Hogy játszik vele fenn az égen,
Midőn Földre küldi kisfiát.

Gyermekéért él, s dolgozik,
Tüzét kialudni nem hagyja,
Ha sötét felleg elé úszik,
Égető erejét megmutatja.

Ha borús arcát fátyol fedi
Még a felhő is megsiratja,
Csupán az eltűnést színleli,
A tomboló vihart altatja.

Ha éjszakára el is bújna,
A Holdon ott marad mosolya,
Ha körhintáján elaludna,
Éber reggel gyorsan elkapja.

Amikor becsukod szemedet,
Akkor is érzed, hogy vigyáz rád,
Álmodban is fogja kezedet,
Hisz nem más Ő, mint Édesanyád.