Osváth Erzsébet: Meséltél, meséltél
Velem voltál örömben.
Velem voltál bajban.
Velem voltál, ha sírtam,
Velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél igazakat, szépet.
Kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérdted.
De talán a két szemem
elárulta néked.
|