Tolnai Viktória:
Játszom

Játszom,
az életem egy szerep,
talán végig kell játszanom
egy egész életet.
Csak színész vagyok
az Élet című filmben,
pedig a forgatókönyvet
sem értem.
Pózolok,
mert megírták nekem,
Mosolygok,
mert így szól a szerepem.
Egy álarc mögé rejtem
igazi valómat,
Statisztaként játszom
önmagamat.
És a film tovább pereg,
játszanom kell, amíg lehet.
Amíg bírom...
Ócska szappanopera,
ez a végzetem,
pedig nem akarom,
hogy így legyen.
Hazudok...
mindenkinek, saját magamnak,
Üvöltve
zokogok az üres falaknak.
Talán a könnyek is hazugok,
hisz a szavaim is azok.
Az egész csak színjáték,
átverés,
Őszintétlen "ajándék",
tévedés.

A nézőtér megtelt,
rám figyel a világ,
én pedig csak játszom
tovább...