F. Bozó Éva:
Kérlek, NE add fel!

Vágytad a csillogást.
Az alkony
mégis Reád szállt.
Félted a magányt
mégis megtalált!
A riadt gyermeki tekintetek,
mindent elárulnak.
Ne engedjétek, hogy
a fáitok kiszáradjanak -
a gyümölcsök róla éretlenül,
a porba hulljanak!
Vajon kibírják-e a fák,
a rút szelek táncát?
A telet?
Az esték kegyetlen magányát.
Az Életnek,
játékszabályai vannak!
Ezek fára, emberre
egyaránt vonatkoznak!
Fáink gondozása örökös feladat.
Amíg élünk
Miénk marad!