Takács Henrietta:
Szigetem

Szigeten van az Én váram,
Mézeskalácsból a házam,
Nincsen nekem itt már másom
Csak egy galamb, ki barátom.
Galambommal én üzenek,
Lábán hordja üzenetet.
Lábán vannak a sok lapok,
Mibe írom a sóhajom,
Sóhajom sok apró dolog,
Legfőképpen mit álmodok.
Álmom mindig megírom rá
Ő meg viszi azt Tehozzád,
Te azt mindig elolvasod
És azt Te megvalósítod.
Mindennap egy valós álom,
Hisz itt vagy velem e világon
Sziget ország messze tavon,
De Te, szállsz oly sok-sok napon
Hozzám érsz, mit várok nagyon,
Hárman vagyunk most már tavon,
Innen Te nem kívánkozol,
Teljesíted a sóhajom,
Megcsókolsz és belém bújól.
Ezen a szép messzi tavon.
Örökké tart e sóhajom!