VÁCI MIHÁLY: MINTHA Ez a folyó itt mintha folyna, az éj is mintha éjjel volna; - az ember mintha olyan volna, milyennek lenni lenne dolga. Mintha élet lenne az élet, éltetne is , míg csak leéled, s mintha elég is lenne néked mindaz, mivel végül beéred. Én is mintha önmagam lennék, sugárzik bennem néhány emlék, pedig más vagyok régesten rég, nem az mi voltam, s mi lehetnék. És te is mintha csak te lennél, mikor nevetsz , mintha nevetnél, s mert felderengsz még, hogyha fény ér, éppen olyan vagy, mintha élnél. Minden dolog teszi a dolgát, az érdem elnyeri a zsoldját, a szó olyan, ahogy kimondják, Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát! A szeretet mintha szeretne, a szerelem mintha lehetne, a hit mintha még hitegetne, s mintha hinni lehetne benne. Minden dolog épp olyan mintha öntökélyére lenne minta; tökéletes hinta a hinta, a kulcs az ajtókat kinyitja. Ami van mintha tényleg lenne, a teremtés mintha teremne, a lét mintha tényleg létezne, a rend is mintha rendbe lenne.

: Simon András: Bűn – szeretet A bűn becserkész, a szeretet befogad. a bűn bekebelez, a szeretet magába foglal. A bűn megköt, a szeretet megtart. A bűn száz annyit ígér, A szeretet száz annyit ad. A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson. A szeretet helyes önismeretre tanít, Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör: Csakhogy felemelhessen. A bűn hájjal keneget, hogy megrontson. A szeretet kíméletlenül pöröl, hogy megtisztítson. A bűn fröcsköl, a szeretet szétárad. A bűn éget és perzsel, A szeretet sugároz. A szeretet egyszerű, A bűn körmönfont. A szeretet „egy-ügyű”, A bűn agyafúrt. A szeretet nyíltan beszél, A bűn körülír. Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, A bűn a felszín közhelyeiről fecserész. Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat, A szeretet kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia. A bűn kényszerít, A szeretet késztet. A bűn csábít, a szeretet vonz. A bűn érzéki, A szeretet érzékelő. A bűn forral, a szeretet hevít. A bűn űz és hajt, A szeretet lelkesít. A szeretet megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje, A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant, Hogy kihasználja és a sárba tapossa. A szeretet az embert látja a cédában is, de a bűn csak riherongy kurvának tartja. A szeretet megjelöl, A bűn megpecsétel. A szeretet társakra lel, De a bűn csak hordákba ver. A szeretet kiteljesít, A bűn kiüresít. A szeretet mentséget keres, A bűn kifogást talál. A bűn bekerít és magadba zár, A szeretet kapukat nyit és másokhoz vezet. A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, De a szeretet önmagát osztja szét.

Rajki Miklós: Látni Úgy szeretném felkutatni, Körbevinni, megmutatni Mindent, ami szép, Miben szíved-lelked gyönyörködnék. Annyi szép van. Annyi kis csoda. Nézz ide, nézz oda, Mi minden, mi szépnek otthona. Egy bokor, vagy egy kis virág. A fa, a fán meg egy ág. Az ágon az éneklő madár. Messze nézve, a végtelen határ. Torony, mi a keresztet hordozza, Harang, mi épp a delet harangozza. Ember, ki megpihen, Gyermek, ki hófehér, szívében-lelkében. Ott egy pár, csókba forrva. Eggyéváltan, boldog álmodozva. Folyó, mi alattad folyik el, Sirály, mi sikoltva ér vizet. Vízen a híd, mi átvezet, Kedvesed, ki fogja a kezedet. Szellő, mi estfelé simogat, Az éjszaka, mi szétválaszt napokat. Ugye mennyi a szép? Csak látni kell, S magunkkal Szívünkben vinni el. Úgy szeretném megmutatni!

Váci Mihály: VALAMI NINCS SEHOL Süvítnek napjaink, a forró sortüzek - valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, - s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, - s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, - minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, - minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is, - a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, - az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, - mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, - mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag, - a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, - a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár, - felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, - talpunk alól hiányzik valami. Pedig így szólt az ígéret a múltból: - "Valahol! Valamikor! Valami!" Hitték a bölcsek, hitték a hívők, - amióta élünk, e hitetést hallani, De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol! - s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent, - minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, - minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, - kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol...

E. Isenhour Add tovább Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható, Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását. Add tovább! Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát. Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép vagy pillantás, mely kellemes. Add tovább! Ne feledd a másik fájdalmát! Te kell, hogy segítsd az úton tovább. Egy kedves szó vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon. Add tovább! Ha tudsz egy kedves történetet, Vagy hallottál az utcán jó híreket, Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát, Add tovább! Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben. Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek. Add tovább! Ha Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád, Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak. Add tovább!

Ugye megint nem bírtad ki hogy ne dicsekedj!Annyit illett volna az emailhez írnod legalább hogy szia vagy légyszíves nézdd meg.Az emaileket Te vagy nem szoktad megnézni vagy csak úgy teszel mint aki nem nézi meg!Illett volna megköszönnöd hogy a névnapodról nem feledkeztem meg!!!!Bár Te az enyémet elfelejtetted!!!!!!!Jusson eszedbe amit a blog törlésekor írtál!!!!

Ha nem figyelmeztetsz itt akkor is elolvasom a leveleimet mindennap.Veled ellentétben még válaszolni is szoktam rájuk!!!!!!!

Faragó Klára: Barátság Barát az, ki melletted áll, ha a porszemet a szél elhordta már, Barát az ki mindig fogja a kezed, akkor is ha az élet megvezet, Barát az ki a barátod marad, ha a szerencséd messzire szalad, Barát az ki könnyeid letörli, ha lelkedet a világ felőrli.

Safranka Judit: Tükör barát Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk, akik pár léptet együtt ballagunk, amíg az utunk egy irányba visz, - talán örökké, vagy csak holnapig. Nincs tér, és nincs idő kettőnk között; lelked vendégül hozzám költözött, s egy apró rezdülés, egy csendes hang már énbelőlem is tebenned van. Magam felé vezetsz, a mélybe le, s ösvényt nyitok én is bensőd fele. Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz, igaz tükröt tart két baráti kéz. Látod bennem, mit én nem láthatok, szememről oldasz minden hályogot, s elém teszed szépítés nélkül azt, mi lépteimben gátol, megakaszt. Az önmegismerés tükre mutat fájón valós, hosszú, nehéz utat, mit végigjárni egymagunknak kell, de estünkből barát keze emel.

Juhász Orsolya Idővel... Idővel mindig minden szép lesz, a rossz emlékek is megszépülnek, szemünkbe ismét mosoly szökik. Idővel mindent máshogy látunk, az emberektől is mást várunk, hozzájuk máshogy állunk. Idővel örülni is megtanulunk, nem bánt ha valamit meg nem kaphatunk, s jól esik, ha legalább sóvároghatunk. Idővel kiderül kik az igaz barátok, akiktől segítséget mindig várhatok, ha bajban vagyok számíthatok. Idővel minden véget ér, hisz senki sem élhet örökké, de törekedj, hogy emlékekben tovább élj!!!

Gulyás Gábor: Az idő Az idő múlik, nyugodj bele, mindennek van vége és kezdete. Meggyógyít, ha szomorú Vagy, kedves Olvasó, Emészti az életet az összes mutató. Fiatalon nem látjuk, hogy haladna az óra, Őrült tempója repít el egy-egy dimenzióba. Születésünk napján megfordul a szerkezet, Élvezhetjük, amíg a homok lepereg. Szeretünk szívből, haragszunk egymásra, De mindenkinek megvan a világban a párja. Ne harcolj a múlásával, szeresd a perceket, Örülj, hogy működik, s mindezt teheted. Rajongj a színekért, nézz meg egy rétet, Fantasztikus látvány tárul ott elébed. Egyszerűnek tűnhet az ember számára, Ülj le a közepére, nyugalomra vágyva, Hallgasd a madarak őszinte szólamát, Érezd a természet mesés hatalmát. Eme helyen a fenevad is szelíddé válik, Ismerős a mondat? "Légy jó mindhalálig"! Kandalló, karosszék, mondák, mítoszok, őszülő haj, s harmónikus állapot. Unokák a közelben, mosolyogva gondolunk a mondásra, melytől bölcsebbé válhatunk, "Nem az idő halad, mi változunk"!