S. Dius:
Álarc

Mesés álmaid álarc mögé rejted,
Én átlátok rajta, de te nem is sejted.
Azt hiszed, játszhatsz, elhiszem a darabod,
Pedig jól tudom, csak érzéseid tagadod.
Szép szerep a kemény, jégszívű férfi,
De merj néha-néha az álarc mögé nézni!
Lásd meg Magadban a tiszta értéket,
A mélyen titkolt, nagyszerű eszméket,
A tagadott érzést, mi perzsel, s melegít,
A lángoló szenvedélyt, mi mindig felhevít!
Tudj sírni, ha meghal lelked egy darabja,
Tavasszal a zöld fűben hemperegni kacagva!
Merj végre égni, vágyni, fájni és nevetni,
S tanulj meg őszintén, igazán szeretni!